Baromfiak

 

Tyúkok, kakasok

A tyúkfélék régi ismerőseink. Tojásaikat, húsukat rendszeresen fogyasztjuk. Egy-egy szép tollazatú kakas a baromfiudvar valóságos dísze, ezért még hangos kukorékolását is megbocsájtjuk neki.
A tyúkok háziasítása Indiában kezdődött, a Bankiva (Vörös dzsungeltyúk) adta az alapállományt.  A kezdetben szent állatként tisztelt vagy kakasviadalra tartott madarak elterjedtek Ázsiában és Európában, s közben változni kezdtek, az ember beavatkozásával..
A természet és az emberi befolyás hatására egyre több tojást tojtak, húsuk jobb minőségű és/vagy nagyobb mennyiségű lett. Tájegységeken belül, évszázadok folytán kialakultak az u.n. természetes vagy parlagi fajták (pld. Fríz tyúk, magyar parlagi tyúk).
A természetes/parlagi fajták egy része mind a mai napig fellelhető, tenyésztőik általában kialakulási helyükhöz közel élnek. A kis igényű, tartási körülményekre nem kényes, nagy betegség-ellenállóképességű tyúkjaik egyben az értékes génbank szerepét is betöltik.
Az emberi lelemény és nemesítő kedv ezekből a természetes fajtákból, valamint az Ázsiából importált, akkor egzotikusnak tartott fajtákból alakította ki különféle keresztezési formákkal, tenyészkiválasztással a mai tyúkfajták tiszta vérben tenyészthető, szilárd genetikai alapokon álló, meghatározott tulajdonságokra és küllemre szelektált állományait. (tulajdonság: tojásmennyiség db/év, hústermelés súly/hét, tojáshéj szín stb.)  

A kisállattenyésztők tyúkállományának legjobbjai kiállításokon (Show) is részt vesznek. A kiállításon minden egyed kap minősítést a bírálói pontszám alapján.  Végül az a kakas vagy tyúk lesz a győztes, amely legjobban hasonlít az adott fajta leírásához (a standardhoz). ("Kiváló" minősítés, majd Kiállításgyőztes, Fajtagyőztes, Champion győztes!)

Miért szükséges ez? Mert egy egységes, jól körülírható fajta meghatározásához a közel azonos küllem éppen olyan fontos, mint az egységes termelés – ha fajtatisztán szeretnénk továbbtenyészteni állatainkat az utánunk jövő generációk örömére.

 

Tyúkfajtákról

 

Tojótyúk-fajták

Évente 200 db. tojást is hozhatnak, az ázsiai kultúrfajta-ősökkel rendelkező fajták télen is tojhatnak. Nagyrészt kistestű, élénk vérmérsékletű tyúkok tartoznak ide. A kakas és a tyúk könnyen megkülömböztethető, előbbi nagyobb testű, díszesebb tollazatú ("ivari dimorfizmus"). Meglepő módon sok közülük a parlagi fajta, ezek igénytelen, fürge madarak, akár maguk is összeszedik a napi táplálékukat, de vigyázni kell rájuk, kóborlásra, kirepülésre hajlamosak. A legtöbb tojótyúkfajta nem kotlik, mivel generációkon keresztül keltetőgéppel folyt a keltetés. A keltetési ösztön így nagyrészt elveszett. Idegen fajtájú kotlóssal (pld. selyemtyúk),   kis, "asztali" keltetőgéppel vagy bérkeltetés igénybe vételével a probléma megoldható.

Található közöttük sok különleges megjelenésű, kifejezetten szép fajta kis és nagyobb testűek egyaránt.

Több ország sikeresen kitenyésztette a saját tojótyúk-fajtáját.
Példa: Itáliai leghorn, Lakevender, Marans, Orpington, Minorka

 

 

Kettős hasznosítású tyúkfajták

Évente kb. 180 db tojást is hozhatnak, emellett jól fejlődő, viszonylag korán levágható (bár kevesebb húst termelő) fajták tartozna ide. A tojáshéj színe általában világosbarna. Nyugodtabbak, kezesebbek az egyoldalúan tojástermelésre szakosodott fajtáknál, húsuk is jobb ízű. Háztáji tartásra kifejezetten ajánlhatók. Sok fajtájuk egyedi, szép küllemmel rendelkezik.

Példa: New Hampshire (nyuhemsir), Rhode Island(ródejland), Magyar tyúkok.

 

Húshasznosítású tyúkfajták

Nagytestű, nyugodt állatok, elhanyagolható tojástermeléssel. Lassú fejlődésűek, de egy kifejlett kakas súlya az 5-6 kg-ot is elérheti. A kakas és a tyúk nem külömböznek egymástól olyan nagy mértékben, mint a többi fajtánál. Kevés ráfordítással is ízletes húst produkálnak. Egyedi megjelenésük, jellegzetes küllemük a ház igazi dísze lehet.

Példa: Jersey óriás, Brahma

 

 

Viadorok

Eredetileg kakasviadalra kitenyésztett fajták. Szívósság, agresszivitás a fajtársak felé, meghatározott, a viadal sajátosságaihoz illő küllem alapján szelektálták nem csak a kakasokat, de a tyúkokat is. A viadalok végleges betiltása után tenyésztőik nem hagyták magukra kedves madaraikat: díszállatként továbbra is fojtatták tenyésztésüket. Különleges küllemük, jó tulajdonságaik és barátságosságuk gondozóik felé  érdemessé is tette a viadorokat erre.
A nagyobb testű viadorfajtákból néhányat felhasználtak hústermelésű faták kialakítására, például a Cornish-t. ("Kornis")

Példa: Modern angol viador, Cornish, Maláj viador, a japán Shamo fajták (O-Shamo, Ko-Shamo stb.).

„A szorosan vett” dísztyúkfajták

„Dísz- (melléknévi előtag): Nagyon szép, sok ékítéssel, mintával készült. „  (Wikiszótár)
Bizony, az ide tartozó tyúkfajták külleme szokatlan és szép, ékességeiket, mintájukat eleinte a természet, később az ember tenyésztői kedve hozta létre. Ezeket a szárnyasokat a kezdet kezdetétől nem igazán termelésre szelektálták, inkább a kert, az udvar díszeiként, nem ritkán kézhez szelidített kedvencként élik életüket. Szükség is van a jó kezelhetőségre, mivel különleges tollazatuk többnyire sok ápolást igényel, akár hetente többször is.
Díszeik általában szokatlan tollazatban nyilvánul meg.
Néhány példa: bóbita- Páduai bóbitástyúk, Szultántyúk, szakáll: Antwerpeni szakállas törpetyúk, nagyon hosszú farok (akár 6 m-es): Főnix, Onagadori, szőrszerű tollazat: Selyemtyúk, hosszú lábtollazat („gatya”): Lábtollas törpetyúk, Szultántyúk.
Hiányos tollazat: Erdélyi kopasznyakú tyúk.
Különleges szín: szegélyes arany- vagy ezüstszín: Sebright. Élénkzölden irrizáló fekete szín: Szumátrai. (valaha viador lehetett, a kakasoknak 2 vagy több sarkantyúja is lehet), a bőrképletek (bőr, taraj) is csillogó feketék: Ayam Cenami.
Rövidlábúság: Chabo. (ez Japánból érkezett őstörpe fajta viszont nagyon szép tollazattal rendelkezik még pluszban), Serama.

 

Törpe és törpésített tyúkfajták

A kevés tartási és takarmánytárolási hellyel rendelkező, de a  baromfitartásról lemondani nem akaró emberek örömére léteznek.
Több fajtájukat a „szorosan vett dísztyúk-fajták” között is megemlítettem, mivel különleges külsejük fokozott gondozást, egyedi ápolást igényel.  
A természetes módon kialakult kistermetű, „őstörpének” is nevezett fajták voltak az alapjai ennek a fajtacsoportnak. Mozgékony, kistermetű régi eredetre visszatekintő fajták. Vidám, élénk viselkedésükkel elszórakoztatják gazdáikat, ráadásul szorgalmasak a tojásrakásban is.  Helytelenül „Japántyúknak” emlegetik néha ezeket a baromfiakat.  Japántyúk helyesen több különféle tyúkfajta (Shamo-k, Chabo stb.) gyűjtőfogalma. Angol nyelvterületen a "Japanese bantam (törpetyúk)" a Chabo fajtát jelenti.

Őstörpe fajták például:  Bantam/Jáva törpetyúk, Holland törpetyúk (amely fajta Lengyelországban alakult ki, a Poland-Holland szavak összecsengésének köszönheti elnevezésének téves voltát) Chabo.

 

A törpésített tyúkfajták az őstörpékkel keresztezett eredeti fajták leszármazottai. A modern kor, a lassan zsugorodó élettér kívánalmai, na meg az emberi-tenyésztői kreativitás hozta létre ezeket a törpe tyúkfajtákat, amelyek sok dologban megőrizték a „normál” fajta jó tulajdonságait is.

Példa: Törpe Rhode Island, Törpe New Hampshire, Törpe Wyandotte, Modern angol Törpe-viador.

 

 

Magyar tyúkfajtákról

 

 A régi múltra visszatekintő, már korábban több színtípust mutató magyar parlagi tyúkállományt a 19. század második felében kezdték el tudatosan nemesíteni. Keresztezési partnerek többek között a Leghorn, New Hampshire, Rhode Island, Plymouth Rock, Brahma fajták köréből kerültek ki. 
A magyar tyúkfajták kialakulásuk során maximálisan alkalmazkodtak hazánk környezeti, éghajlati és tartási viszonyaihoz, a tanyák, falvak, sőt külvárosok képéhez tartoztak.  A legjobb tojók évi tojástermelése elérte az évi 150 db-ot, s emellett a húsuk is igen jóízű. 

A magyar tyúkfajták:
Sárga magyar tyúk
Kendermagos magyar tyúk
Fehér magyar tyúk
Fogolyszínű magyar tyúk

Erdélyi kopasznyakú tyúk: „szeremlei” vagy „bosnyák” tyúknak is nevezték ezt a különleges, tollhiányos fajtát. Nagyobb rámájú a többi magyar fajtánál, melle egy része és a hasalja is csupasz. Erős, edzett gyorsan növő, jól tojó kettős hasznosítású fajta. Fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztik.
Extrém külseje miatt dísztyúknak is tartható.

   
(Forrás: Biokontroll Hungária Nonprofit Szervezet cikk)