Üdvözöljük a 
Rákosmenti Kisállattenyésztő 
Egyesület honlapján! logo
Közhasznú Szervezet, Nyilvántartási szám: 1271

Budapest XVII. Rákóczi u.63. 1174.
 Tel és Fax:06-1- 258-25-05
 R.T: 06-30-9222-106
 E-mail: kisallat.egyesulet@gmail.com
 Sz.sz. OTP BANK 11717009-20005791 

 












Galambok

A galamb, ez az intelligens, sokféle hasznosítási móddal rendelkező madárfaj „az ismeretlen ismerős”. Hiszen mindenki látott már, ha mást nem, elvadult „parlagi” galambokat…

Az viszont nem köztudott, hogy a galamb az egyik legváltozatosabb küllemű háziállatunk, több mint 500 fajtája él a Földön, sokféle szerepkörben, azaz hasznosításban. 

A házigalambok egyetlen őse a szirti galamb, háziasításuk időpontja bizonytalan. Néhány szakíró szerint már a neolitikum embere is galambokkal élt együtt, rendszeresen megvámolva fészküket. Mások szerint az ősi Mezopotámiában kezdődött minden, a sumér istennő, Ninhursag/Istar feltárt templomának homlokzatán található galambábrázolás miatt. (i.e. 3000 ). Kréta szigetén és Irakban is találtak kb. ugyanennyi idős galambábrázolásokat.

A házigalamb végigkísérte az emberi történelmet. Áldozati állatként, húsgalambként, majd felfedezték hírvivő képességét, hiszen otthonához, fészkéhez hazatalált nagy távolságokból is. Bizonyított, hogy már az ókori Görögországban is éltek postagalamb-féleségek, az olimpiai győzelem hírétől a háborús parancsokig vitték hűségesen az üzeneteket. Más emberek a galambok szépségét fokozni akarván különleges színű, alakú, tollazatú madarakat választották ki tenyésztésre, ezek lettek a mai díszgalambok ősei. Ismét mások a galambok repülését szerették figyelni, így kialakították a levegőben órákon át köröző keringőgalambokat, a repülés közben hátrabukfencet/bukfenceket is vető bukó- és pergőgalambokat (együtt: röpgalambok).

A galambfajták tiszta vérben tenyésztett, szilárd genetikai alapokon álló, meghatározott tulajdonságokra és küllemre szelektált állományai lelkiismeretes tenyésztőiknek hála, széles körben elterjedtek.  Kiállításokon nagy számban látható a sok- fajta szép, egészséges, turbékoló galamb.



Galambfajtákról

(Tenyésztési cél szerint )


Postagalambok

Az emberek e hűséges hírvivői végigkísérték történelmünket.

Háborúkban üzeneteket hoztak-vittek, sokszor füstön-méregködön áttörve, idomított ragadozó madarak, kiképzett mesterlövészek, halálos sortüzek ellenére.   Sok ezer emberéletet mentettek meg. A postagalamb-hősök többen kitüntetést, szobrot is kaptak.

Békében is rendületlenül hozták-vitték a postát, a távíró feltalálásáig semmi más nem pótolhatta szolgálataikat! De még azután is nagy szerepük volt a kommunikációban - a német Reuter hírügynökség például postagalambokkal továbbította üzeneteit, mert a távírót megbízhatatlannak tapasztalta, a galambok viszont gyorsak és pontosak voltak!

A postagalambokat használták még tudományos, életmentési, szállítási és hírszerzési célokra is.

Napjainkban a modern versenypostagalambok távröptetése népszerű sport világszerte és hazánkban is. A versenyző-jelölt jó származása mellett fontos a galamb felkészítése, amely speciális edzést, szoktatást, sőt különleges étrendet is magába foglal!


A Modern versenypostagalambon kívül itt említem meg néhány belőle kialakult egyéb fajtát is.

Például: Magyar díszpostagalamb, Antwerpeni díszpostagalamb, (Orr)dudoros postagalamb – díszgalambként (postagalamb jellegű alakgalamb csoport) szerepelnek a kiállításokon.


(11. fajtacsoport)


Díszgalambok

Emberi alaptulajdonságunk, hogy szeretjük a szép, tetszetős dolgokat, az élőlényekben is. Így hát a galamb változékonysága kapóra jött a gyönyörködni vágyó tenyésztőknek. Rengeteg különféle méretű, színű, formájú/alakú, tollazatú díszgalambfajta dicséri munkájukat. Egészen extrém küllemű madarak is tartoznak ide, bizony mindenkinek más a szépségideálja.


Óriásgalambok (alakgalamb csoport): közel 1 kg súlyú, változatos küllemű és színű fajták, nagyságukkal és sokszor még különleges formájukkal és tollazatukkal is feltűnnek.

Ide tartoznak a húsgalamb-fajták (lásd ott), valamint az inkább küllemre tenyésztett nagytestűek , mint a Római óriásgalamb, Magyar óriásgalamb.



(2.-3. fajtacsoport)


Színes galambok: testnagyságuk a „parlagi” galambokhoz hasonló, annál változatosabbak, szebbek a színeik! A klasszikus „fehér galamb” –tól a világoskék színek finom összhangjait mutató német és szász fajtákon át a fényes arany- és rézpirók színig gyönyörködhetünk ezekben a csodás galambokban. Egy részük különleges tollazattal, többnyire lábtollazattal (helytelenül: „gatya”) is rendelkezik.


(1. fajtacsoport)



Különleges tollazatú (tollszerkezetű) galambok:

(6.fajtacsoport)


-Fodrosgalambok, szárnyaikon a tollak dugóhúzószerűen csavarodva „fodrokat” alkotnak. Egyéni, szép külsejüket fokozhatja a ”pajzsos” színezet, ha a szárny más színű, mint a galamb teste.



-Pávagalambok: extra számú (akár 30 db) farktollukat legyező- vagy tölcsérszerű módon terpesztve tartják, akárcsak a pávakakas. Több fajtájuk is létezik, például van Indiai, Amerikai, Magyar pávagalamb. Változatos színűek, a kiállítások gyakori résztvevői.




-Extra „galléros”,„parókás” galambok, fejük körül nagyon hosszú tollakkal. A madár feje alig látszik ki a tollcsuklya alól. Ilyen a Kapucinus galamb és a Parókás (Jakobinus) galamb.





Különleges formájú/alakú galambok


-Nagytestű alakgalambok:

Testes, erős felépítésű madarak, nagy mellizomzattal. Általában nyugodtságra, jó szaporaságra is szelektálták ezeket a fajtákat. Tartásmódjuk lehet „félintenzív”, ez esetben volierjükből kimehetnek élelmet keresni, az „intenzív” tartási módban nincs kijárásuk, minden eledelt az embertől kapnak.  A 28-30 napos fiókák kerülnek a nagy húsgalambtartó telepekről vágásra, „háztáji” galamboknál ez idegileg nem határolódik be.

A klasszikus húsgalambfajtákból néhány példa: Strasszer, Texán, King, Mondén. Kiállítások gyakori szereplői.

(2.-3. fajtacsoport)


-Klasszikus alakgalambok: különleges körvonalat kölcsönöz ezeknek a fajtáknak tollazatuk formája (hosszú lábtollazat, gallérszerű „fésű” a fejen, konty, dupla konty stb.), többnyire egyedi, szép színekben pompáznak. Néhány fajta: Lahore, Szerecsenfejű galamb, Alföldi bugagalamb.



-Begyes („golyvás”) galambok: felfelé nyújtott testű, változatos nagyságú és színű galambok. Közös tulajdonságuk, hogy a begyüket luftballonszerűen kerekre felfújják, ez igencsak egyedi kinézetet kölcsönöz számukra. Ilyen fajta az Angol begyesgalamb és a Magyar  óriás begyesgalamb.


                                                 Jellegzetes begyesgalamb-póz

Magyar begyesgalamb

(5. fajtacsoport)


-Orrdudoros/szemölcsös galambok: orrnyílásuk körül szemölcsszerű dudorok találhatóak. A valódi orrdudoros fajták pld. az Indus Barb galambok testformája a parlagi galambéhoz hasonló.

A Karrier (Carrier) galamb viszont vékony, felfelé nyújtott testű, hosszú nyakú.  orrdudoros galambfajta . Segítségével tenyésztették ki a Bagdetta fajtát is.


(8. fajtacsoport)



-Rövidcsőrű galambok: egységesen kis fejű, szemük körül színes és csupasz felülettel rendelkező („szemgyűrű”), apró csőrű, kellemes külsejű galambok. Világszerte sok fajtában tenyésztik, ilyen a Kínai rövidcsőrű galamb és a híres Budapesti rövidcsőrű galamb.

(10. fajtacsoport)


-Tyúkgalambok: testfelépítésük, mint nevük is mutatja, a tyúkfélékhez hasonló.  Lábuk hosszabb, kifejezett combtájékkal, testük hengeres, izmos, nyakuk hosszú. Sokszor kifejezetten súlyosak, sok húsgalambfajta is tartoznak ide. Néhány fajta: Angol modenagalamb, Magyar tyúktarka galamb, Magyar csirkegalamb.

(3. fajtacsoport)



Sirálykagalambok

Szép kiállású, „hetyke”, csinos galambok, jellegzetes fejformával. Kivétel nélkül rendelkeznek mellfodorral. Csőrük alcsoporttól függően lehet kifejezetten rövid vagy középhosszú. Változatos színűek, még szegélyezett tollmintázatban is előfordulnak! Angol nyelvterületen „owl”, azaz „bagolygalamb”-ként emlegetik őket. Középhosszú csőrű fajta az Olasz és az Ónémet sirályka. Rövidcsőrű fajták például a Keleti, Afrikai, Német sirálykafajták. Hazánkban nagyon kedvelt kiállítási galambok.


(7. fajtacsoport)


Különleges hangú galambok


Dobosgalambok: különlegességük, hogy turbékolás helyett dobolásszerű hangokat hallatnak. Angol nyelvterületen ezt kissé másképpen hallják, így ott trombitás galambként ismertek. Egy részük az ősi galambformát hozza, de több fajtájukat még különleges tollazatra is szelektálták: fejükön konty, lábukon nagyon hosszú tollazat ékeskedik, szinte tányérszerűen.  Ide tartozik az Arab dobosgalamb, a Bokharai dobosgalamb és a Drezdai dobosgalamb.

Az udvarló hím Arab dobosgalamb megtekinthető a Videók modulban.


(4. fajtacsoport)


Röpgalambok:

(9. fajtacsoport)

A galambok röptetése régi múltra visszatekintő szórakozás és sport, az viszont nem köztudott, hogy a távröptetésen kívül is létezik másféle mód is a szépen szálló madarak versenyeztetésére és az emberek gyönyörködtetésére.  Ezek a galambok otthonuk, fészkelőhelyük környékén végzik légi mutatványaikat. Tetszetős, szép fajták, különleges rajzolatokban, színekben is előfordulnak.


Háromféle röpgalambtípus létezik: a Keringőgalambok, a Bukógalambok és a Pergőgalambok.

Keringő galambfajták, mint nevük is mutatja, feleresztés után bizonyos röpmagasságba érkezve nagy, zárt köröket írnak le a levegőben, sokszor órákon át. Repülhetnek falkában, kiscsoportban vagy szólószállóként (ezek minden esetben fehér, vagy fehér alapon rajzos galambok). A keringőgalamb fajtáknak a küllemét is szigorún alakították, testük vízszintesen hosszúkás, izmos felépítésűek, hosszú szárnyúak. 

Szigorú versenyeztetésük nincs előírva, sokan csak szépségükért, csodálatos repülésükért tartják-tenyésztik ezeket a hazánkban is nagyon kedvelt galambokat.

Világszerte rengeteg, változatos küllemű és röptulajdonságú típusa alakult ki a Keringő galamboknak.  Például: magasszálló keringők, rövidcsőrű keringők, rezgőnyakú keringők…

Néhány keringőgalamb-fajta: Angol tippler keringőgalamb, Helmett, Prágai tollaslábú keringőgalamb, Kőrösi (alföldi) keringőgalamb, Magasröptű magyar deres keringőgalamb, Budapesti magasröptű keringőgalamb…



Bukógalambok: alacsonyan szállnak, repülés közben egyszer-egyszer hátra (bukfencet) vetnek a levegőben! Ezt az akrobatikus mutatványt a következőképpen hajtják végre: erős szárnyaikat összeütik, hanyatt vetik magukat, majd vízszintes irányba kerülve nagyot csapnak szárnyaikkal, s egyenesen továbbrepülnek. Nem mindennapi látvány, főleg, ha falkában reptetik a bukógalambokat.

Versenyeztetésük sok esetben háttérbe szorul a küllemre/szépségre tenyésztés mellett. Bukógalamb-fajták: Belga bukógalamb, Kassai bukógalamb, Komáromi bukógalamb.



Pergőgalambok: repülés közben nem egy, de legalább négy, sokszor számosan több (15-20) fordulást végezhetnek a levegőben, nézőik nagy gyönyörűségére. Sokféle fajtájuk más-más stílusban „pörög”: különféle magasságokban, vízszintesen vagy függőlegesen, hátra, oldalt, falkában vagy szólószállóként…

Kiállításokon is gyakran szerepelnek szép példányai.  Néhány fajta: Birminghami pergőgalamb, Keleti pergőgalamb, Debreceni pergőgalamb.



Forrásmunkák:

Dr. Horn Péter, Dr. Meleg István: Állattenyésztés 2. Baromfi, haszongalamb, Mezőgazda Könyvkiadó, 2000.

Dr. Meleg István, Dr. Sólyom Ferenc: A galamb és tenyésztése 2. Gazda Kiadó, 2001

Holdas Sándor: Különös vadászat, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1969

Jurij Dimitrijev: Ember és állat 2. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982


Wikipédia, Madárbarát lexikon, Pigeon Control Resource Centre, mother nature network.com


© A fenti népszerűsítő célzattal írt cikkben előforduló esetleges elírásokért, tévedésekért felelősséget vállalok. Építő szándékú kritikát szívesen veszek.

        weblap Adminisztrátor ©  




A házigalamb- fajták hivatalos csoportositása (Dr.Szűcs-Dr.Szécsényi 1965)


1. Mezei-vagy színes galambok.

    Pld.: Szász fecskegalamb, Jeges galamb, Schmalkaldeni szerecsenfejű, Thüringiai fecskagalamb, Luzerni arany- és rézgalléros galamb, Seregélynyakú galamb, Pirók (Illir) galamb (Arany-és Rézpirók),Antwerpeni-,Angol-és német diszposta, stb.

2. Óriásgalambok.

   Pld.: Magyar óriás galamb, Alföldi parasztgatyás, Római,  Amerikai király galamb (King), Lengyel hiuzok, Strassszer, Mondain, stb.

3. Tyúkgalambok.

   Pld.: Máltai galamb, Tyúktarka galamb, Magyar csirkegalamb, Magyar autosex tyukos, Florentini, Modenai galamb.

4.  Dobos galambok.

   Pld.: Altenburgi dobos, Frank dobos, Drezdai dobos,Bucharai dobos,stb.

5.  Begyes (golyvás) galambok.

   Pld.: Magyar óriás begyes, Ónémet begyes, Pomerániai begyes, Angol begyes, Brünni begyes, Norwichi begyes,, stb.

6.  Különleges tollalakulással jellegzett galambok.

   Pld.: Parókás galamb, Páva (Magyar-,Angol-és Indiai) galamb, Fodros (Magyar -simafejű,lábtollas és Francia- körfésűs,simalábú) galamb.

7.  Sirályka galambok. 

   Pld.: Keleti sirálykák (Blondinetta,Szatinetta), Turbit sirályka, Német egyszinű-és pajzsos sirályka, Kinai sirályka , stb.

8. Dudoros (szemölcsös) galambok.

   Pld.:Dragon (Sárkánygalamb), Indus, Karrier, Szolnoki bagdetta, Nürnbergi bagdetta, stb.

9.  Keringő (bukó,pergő) galambok.

a./ Hosszúcsőrű keringők:

   Pld.: Szarka keringő, Danzigi magasszálló keringő, Berlini hosszúcsőrű keringő, Bácskai keringő, Debreceni-és Keleti pergő, stb.

b./ Középhosszú-csőrű keringők: 

   Pld.: Apáca keringő, Bécsi gólyás  keringő, Angol tippler, Birminghami pergő,Komáromi bukó,  Magasröptű magyar deres, Egri kék keringő, Budapesti magasröptű keringő, Magasröptű csapos-és csepeli hófehér keringő, Szegedi magasszálló keringő, Makói keringő, Kiskunfélegyházi keringő, Kőrösi (Alföldi) keringő, stb.

c./ Rövidcsőrű keringő galambok.

   Pld.: Merki szarka, Szolnoki –és Ceglédi keringő, Erdélyi bukó, Orlow keringő,stb.

10. Rövidcsőrű galambok.

   Pld.: Angol rövidcsőrű, Bécsi rövidcsőrű, Budapesti rövidcsőrű, Budapesti diszgólyás, Budai kék, stb.

11. Postagalamb.



A Sport-galambászatról



A sport-galambászatban  megkülönböztetünk:

Postagalambászatot és

Röpgalambászatot.


A kettő közötti alapvető eltérés,hogy a postagalambokat különböző távolságra (80 – 1000 Km) elviszik, majd szabadon engedve a feleresztési helyről való mielőbbi  hazatérés a verseny célja. ('távröptetés"-adm.)

A postagalamb-sport a galambok nagyfokú pár-fészek-fióka szeretetén alapszik.

 

 A versenyzés két jelentős módozata:


a./ Hagyományos; mikor a párok végig együtt vannak és a versenyzőket ösztöneik kihasználásával a leg-kedvezőbb „fészekállapotban” küldik versenyre (fészekre hajtás,pattogó tojás,stb). Természetesen emellett döntő fontosságú a versenyzők optimális egészségi- fizikai-erőnléti állapotának biztositása. Ennek megléte a többi „módszer” esetében is elengedhetetlen.


b./”Özvegység”; ennél a módszernél a párok nem élnek állandóan együtt, csupán a versenyre küldést megelőzően 1-3 napig találkozhatnak. A „felhevült” himek (ritkábban tojók) minden erejükkel igyekeznek vissza párjukhoz. Ezek a párok nem kotlanak és nem nevelnek fiatalokat, így az erőnlét biztositása mellett "ütemezhetően” küldhetők versenyre. Ennek a módszernek hátránya,hogy a felhevült versenyzők gyakran „túlrepülnek” igy nagyobb az elvesztés esélye.


A hazaérkezés időpontját a klasszikus módszer szerint mechanikus „stoppoló” órával rögzitik, újabban igen elterjedt a jóval költségesebb, de gyorsabb és pontosabb, elektromos érzékelővel üzemelő órák használata.       


 

A röpgalambok esetében az - általában - 24 db.-os „falka”-a versenyző padlásából- egyszerre való feleresztése-majd (lehetőleg ugyanott) egyszerre való megülése között eltelt idő hossza határozza meg a rangsort.

Az elért hosszidőn kívül az I/A és I/ B osztályba sorolt, ”tűnőszállásra kötelezett” fajtáknál a repülés közben elért röpmagasságban és tűnő magasságban (amikor szabad szemmel már nem látható magasságban repülnek) eltöltött idő is pontozásra kerül.

A bukó és pergő fajtáknál a hosszidőn kívül a szállás közben bemutatott akrobatikus elemeket (forgás, bukdácsolás, pergés) is értékelik - pontozzák - a versenybírálók.                                                                                                                       Lényeges szempont, hogy a röpfalkát a kieresztés időpontjától a megülés időpontjáig (kivéve a tűnőszállásban eltöltött idő) a birálóknak látniuk kell, elhúzás esetén erre az időre bünetőpont jár.

A röpversenyeken a birálók „Röpverseny szabályzatban” meghatározott feltételek szerint birálják el a szálló galambfalka teljesitményét.


A cikket írta: Herédi Géza, a Rákosmenti Kisállattenyésztő Egyesület Díszgalamb szakosztályának vezetője.



Galambok Magyarországon


Szakírók, szakértők szerint a magyarság török közvetítéssel ismerkedett meg a galambokkal, a galambászattal.

Az alapállományt e vélekedés szerint a keleti galambfajták adták. Később jelentős volt az osztrák-német fajták behozatala, valamint a hazánkba betelepülő emberek is magukkal hozták kedves galambjaikat.

A sokféle tenyészalapanyagból a magyar nép állatszeretete, ösztönös tudása számos ma is létező, sokszor egyedi galambfajtát hozott létre.


„A galambokat legtöbb helyen a padlás elrekesztett végében vagy különböző kosarakban, dúcokban tartják. Például a Csallóközben a galambok számára varsa alakú kosarakat függesztettek fel az eresz alá. Szegeden a padlástetőn hagyományosan lecsapható cserény (tégla alakú ketrec vesszőfonadékból), újabban pedig drótsodronyból készült kuppantyú szolgál a galambok befogására. Hosszúcserénymadzag segítségével az udvaron állva is felnyitható vagy lecsapható.

Sok vidéken lehet látni oszlopokra, esetenként csak egyetlen oszlopra épített, „emeletes” galambdúcot a tanya vagy a falusi ház udvarán. A galambdúcot a macskától óvni kell. Tüskés kökénygallyakat szoktak az oszlopra kötni vagy bádoggal vonták be egy darabon, hogy a macska fel ne kúszhasson a galambokhoz.

Szegeden, Tiszaigaron és az Alföld számos pontján a galambházgalambpallás tágas hely, amit negyedévenként kitakarítanak, meszelnek, homokoznak, s ahol tojó- és keltetőfészeknek szolgáló ládákat, kosarakat függesztenek fel a tetőzetre (Bálint S. 1956: 40–41; Katona I. 1971: 55; Bálint S. 1976: 389).

A székelyek néha nagykapuk galambbúgjában tartják a galambot, amit nem annyira hasznáért, mint inkább a ház díszéül tartanak. A galambbúgos nagykapu egész Erdélyben elterjedt az újkor elején. Első említéseit az 1630-as évekből ismerjük. A 18. századi Erdélyben már egészen elterjedt a „lábfán”, oszlopon elhelyezett galambbúggalambdúc is (Szabó T. A. 1977: 306–328). Galambbúgos szérűskapukat használtak itt-ott a Kisalföldön (például Hölvény, Béla).

Betegeknek, gyermekágyas asszonyoknak sok vidéken galamblevest szoktak adni. Leveshez galambfiókot vágnak, amelyik még sohasem repült ki a fészekből. A galambfiak még zsírosak, gyenge húsúak (Paládi-Kovács A. 1999b: 313)”

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, Magyar néprajz, 3. kötet)


„A galambok tenyésztése, nevelése és idomítása.

Galambok tartása a gazdasági udvarban a 20. sz.-ban.


A magyar nyelvterület nagy részén szokás volt, tömegben azonban elsősorban a D-Tiszántúlon leginkább tanyákon tartottak galambot. Az itteni parasztudvarok jellegzetes építménye a galambdúc.

A galambászat a szegedi parasztemberek egyik legszenvedélyesebb, sportszerű szórakozása. A galambászat kitenyésztett helyi fajtája az igénytelen megjelenésű, búbos fejű purszli (talán a német Purzel szóból), szakirodalmi nyelvén szegedi keringőgalamb. (Igen magasra fölrepül, 8–9 óra hosszat is fönnmarad a levegőben.) Egy-egy galambásznak 10–100 pár purszlija is van, gondosan neveli őket, tulajdonjegy nélkül is megismeri a magáét; gyönyörködik röpülésükben, keringésükben, játékos bukfencezésükben.. A galambász a maga felhajtott galambjaival belevet másnak a levegőben közeledő falkájába. Ilyenkor a két galambsereg összeforog, vagyis elkeveredik egymással. Bizonytalan, hogy melyik falka kerekedik fölül, és ragadja magával a másikat, ill. abból egy-két galambot.

 A halott galambász temetésére kedvenc galambjait zsákban kihozzák, és a koporsó sírba eresztése közben szabadon eresztik.

 Irod. Bálint Sándor: A szegedi galambászat (Néprajzi Közl., 1956).”


(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, Magyar Néprajzi Lexikon)



Néhány érdekesség a magyar galambfajták elnevezéseihez:

-Országszerte nagyon kedveltek a keringő- bukó- és pergőgalambok (röpgalambok), sok fajtájuk alakult ki.  A tenyésztői büszkeség és a józan gondolkodás megkövetelte, hogy a fajtanév egyedien jellemző legyen, sok esetben utal a fajta létrejöttének helyére és mintegy „körülírja” a galambok küllemét, röpstílusát.

Például:

Budapesti (a fajta kialakulásának helye Magyarországon) magasröptű (jellemző röpmagasság megadása) csapos (galambrajzolat) keringő (röpstílus) galamb.

Magyar (saját fajtánk, országszerte tenyésztik) szarka ( galambrajzolat ) keringő (röpstílus) galamb.


-A többi magyar galambfajta elnevezése is sok esetben hasonlóképpen érthető, leíró formában történik.

Például:

Ceglédi (a fajta kialakulásának helye Magyarországon) rövidcsőrű (fajtajellemző, a hivatalos fajtacsoportot is jelöli) szívhátú (jellegzetes galambrajzolat) galamb.

Magyar (saját fajtánk, országszerte tenyésztik) óriás (testnagyság) begyes (fajtajellemző, fajtacsoport-jellemző) galamb.


Akár egy titkosírás, megfejtése nem könnyű feladat, de érdekes és izgalmas. Szakkönyvek vagy egy tapasztalt galambász segítsége azonban ajánlott!


A magyar galambfajták nemzeti kincseink!


Magyar galambfajták listája

 Galambot keres, kínál